László Zsolt versei: Rajzolt távlatok, Revák István rajzaival

Rajzolt távlatok - Borító

 

László Zsolt és Revák István

 

László Zsolt

Távlatok

 

Látod Fiam?

Egymásba karolnak a hegyek

Medreket húzott az Isten a kék vizeknek

Csillagokat fújt fejünk fölé

az ősi éjszakák szele

Földünkön a völgyek és hágók olyanok mint

vénülő arcon a tanúskodó ráncok…

Látod Fiam?

Honi birodalmunkat

amit a teremtő akarat terít eléd

A napokat

ahol vasbeton tömbökben zajlik az ultramodern

emberi létezés

a körbeérő utakat

és a vadrózsák lakta tereket

Látod?

Ahogy dértől szépül az erdőszéli molyhos tölgy

és jéghártyásan csilingel a tőkén felejtett othello

A vadkacsák totyogását a fagyba dermedő tavon

Láthatod?

Etelét Attilát

Mátyás Királyt

Mathias Rexet

A fényesre köpködött kockaköveket

október viharai után

Lábak nélkül a „széket”

szó és hang nélkül a Csángót

Kárpátok ív nélküli gyönyörét

a négy folyóból talán kettőt…

Talán láthatod

Ahogy kezet csókol a kegyvesztett

a nemzetközi bazárban

és a pódiumra lépő bohócokat

a kékben verdeső madarakat

és szárnyuk árnyékában

a nagy „megát”

aki pénzt oszt

és észt foszt…

Fiam!

Néha beremeg a kezem

és a térdem sem bírja a lépcsőt

amikor akciós áruval tömött szatyrainkat cipelem

mert a lift is hangulatfüggő –

És a doh a másnapos kaják

szaga ahogy megül minden leplezett sarokban

Kisfiam

ezt talán Te is látod?

A rongyosok hirtelen ébredése

A kukákban matatók éljenzése ha találnak…

Tudod így van ez

Ha nem tudod akkor is –

Etele Attila

Mathias Rex

Mátyás Király

„lófőszékelyek” talp és fő nélkül

Csángók hang nélkül…

Mint a harangok legmívesebbje

szép de belül üres

mert a hang ad szépet a szépnek…

Fiam!

Székesfehérváron járt az ősz

Mivel sosem jártam Párizsban

beköszöntött a szolgáltatók csekkjeivel –

Csak az igazat akartam mondani Neked

ezért a valódit sem mondhattam el…

Tudnod kell hogy itt nem lesz sírhelyed

Saját földünket újra venni kell !

Galaktikus látásmódban szenvedek

Bánt a csillag-sugárzás és a sötét energia

Bánt hogy a „plebsz” vesztett meccseken legel…

Gondolj a Kárpátokra ahogy ölelve nevelt Nekünk medencét

Gondolj a medencére ahol dajkálták Emesét

Gondolj arra hogy a modern „poszt” falra kente arcunkat…

Együtt ültettünk fát

kérgesült törzséről jusson eszedbe majd kezem…

Ez a föld ez a haza

akkor is a miénk ha más másként akarja

és erről nem beszélhetünk senkinek

és halloween kivájt tökjei helyett

nem mutatjuk föl a lókoponyát

Fiam ha látsz

Vezesd tovább világtalan Apádat –

 

 

Búcsú a tengertől és az égtől

                                                                                  

Lassan elszökik a halvány fény

Eljöhet a Vénusz a zenitre -

De tenger és ég még összeér

Várlak mint tejre éhes kisded

akinek sosem volt édesanyja

Meglopnám az üres világot

ha a semmi rabolni hagyna

Mennék feléd csak feléd mennék...

Elém fut minden koszos utca

a múltból fulladva agyamba -

De tenger és ég még összeér

Talpam homokban mért aranyban

A végére ér a vég végre

és megszólít a hibás mindenség

Eltűnik kicsi "hercegségem" -

A tenger és az ég még összeérnek

itt előttem a messzi közelségben...

 

Könyvbemutató:

 

 

Revák István grafikái

 

A teremtés utolsó napja

 

Donát corpus

 

Nemvárt hóesés

 

Predesztináció

 

Reinkarnációs várakozás

 

Misztikus

 

Távlatok

 

Túlélő

 

Tróger