Kozma László költői estje

Meghívó

 

Hallgatóságban (jobbra) Deák Lajosné önkormányzati képviselő.

A gyergyószentmiklósi szoborplasztika létrehozója.

 

Bobory Zoltán köszönti a Budapesten született, – de erdélyi szülők miatt is –

Erdélyhez kötődő költőt, bölcsészt és közgazdászt.

 

A hallgatóság

 

Bobory Zoltán a Várban is megjelent Remény című verset mondja el.        

 

Kozma László

Remény

 

(A székesfehérvári zászlóalj gyergyószentmiklósi emlékművére)

 

„amelyből talpalatnyi

reményt sem jó feladni”

Burján G. Emil

 

Mert nem lehet feledni

És nem lehet feladni

Reményünk talpalatnyi

De mégis égre tárul

Amikor gyöngyvirág hull

A bimbók szétperegnek

Nyakláncok, ékesebbek

Fonják át a mezőket

Szoborba öntöd őket

És így adsz öröklétet

Az egyetlen reménynek.

A legördülő könnynek

Bánatnak és örömnek.

Míg végül vigaszt nyernek

Sírásnak és sebeknek.

Keresztek égre törnek

Igen, Te érted őket

Lehorgasztott alázat

Hol elesett a század

Hazavitt más határon

Álmuk, a végső álom.

S kinyílik koronának

A rét színes csodát ad

Fénylő csillagvirágot

Mi földi, szertevásott

Emléküket megőrzi

Fehérvár híres, ősi

Megkonduló harangja

Akár az ég haragja.

Római szarkofágok

Szobrára angyal szállott.

Emléke Máriának

Ki nékünk szent királyt ad.

Verítékén Fiának

Kegyelem bőven árad,

Méhéből Gizellának

Palástba sző imákat

A hímzés arany szála

Melyből békesség szállna

Királynők városára,

Kanyargó Séd partjára.

És úgy fonódik egybe

Öröm, s Krisztus keresztje.

Ahogy szövi az álmot

Boldog Magyarországot.

Életünk asszonyálma,

Hirdeti angyal szárnya.

Apácák klastromába

Terítője, palástja

Népe fölé kitárja,

Flastrom ezer bajára.

És aki fölemelhet:

Krisztus ad győzedelmet.

S a századok porából

Emléke visszalángol,

Kőfal omolhat, most már

Örökké áll az oltár:

István villám-jogarja

Csillanó aranyalma,

Országunk egybetartja

A Léleknek hatalma.

Legendákat, meséket

Melyekben újraéled

A katedrális fénye

Földön az Isten-béke

Seregek égre futván

A fényes Hadak útján

Tündöklő körmenetbe

Könnyzápor omlik egyre.

Az egyetlen fohász csak

Tartsd meg népünk, hazánkat.

A Művészet faragja

És újból összerakja

És újra megteremti

Égbolt falára festi

Mi fényes virágzás volt

Istvánt, Imrét és Lászlót

A középkori freskók

Amiért érdemes volt

Hitért, hazáért szállni,

A sorsot megpróbálni.

A történelem kincsét

A népek szertehintsék

Kincses Kalotaszegnek

Templomai teremnek:

Az Árpád-házi szentek

Freskói fényesednek.

S ahol Kézdiszentlélek

Temploma messze réved.

Távolba, múlt időkbe

És nem omolhat össze.

S feltámad, mint a tenger

Zarándoknép sereggel.

Magaslik büszke Várad

És megfut a tatárhad.

És fellobog a zászló

Míg bajt vív bajnok László

Békét hoz Bethlen Gábor

Aranykor, messze látszol.

S indul az imádságon

Csíksomlyón Márton Áron.

S a fenyveseknek árnyán

Fakad fényes szivárvány

Várunk, a napba nézve

Teljesedő Igére.

A hős zászlóalj sorsa

Mely összeköt ragyogva.

A katedrális kincse

Örök diadalíve,

A kéklő tavasz-égen

Emlékük dala égjen.

Mely összekapcsol végleg

Csillagútján az égnek.

És források csobognak

Szépvíz, mely szomjat olthat.

Mely az életünk szinte

Mélységek dala, kincse.

És feltámad szobornak

Mi egyetlen való csak.

Múltat, s jövőt, mi titkos

Őriz Gyergyószentmiklós.

Szobraid csöndjén zengve

Kibomlik történelme.

S a csobogó pataknak

Zúgásán megszólalnak.

Moraján az erdőknek

Vihart fakaszt a csönded.

S kapukra szerteszállván

Verdes ezer madárszárny

Csőrében hozva ágat

Tavaszi virágzásnak

Kinyíló tiszta békét

Mely mégis új reménység.

Szelíd Szent Anna-tóra

A tűlevelet szórja

Körben a fenyőerdő

A legendákat zengő. .

És a Nyergestetőnek

Hősei rád köszönnek

És Csíkszentgyörgyön vár a

Gál Sándor szülőháza.

Csillag a Piski hídon

Ezüst ösvény a víznyom.

Fehérvári legények

A legendákba lépnek.

Kik egykor erre jártak

Mert Erdély új hazát ad.

És oldalán a Gacnak

Vérvirágok fakadnak.

A fák lombja itt zöldebb

S fehérebbek a csöndek. 

 

 

P. Maklári Éva verset mond: A Hargita alkonyát és a Visszaveszem a temetőt.

 

István Sarolta szavalata: Zongora hangoló és a Havasi gyopár.

 

Hady Nikolett szépen mondja a Déva és a Kolozsvári hóesés című verseket.

 

Az író dedikál.

 

A 35 megjelent könyvek közül (az elhozottakból) válogatva.

 

Kozma László dedikál a hallgatóságnak.