Gáspár László emlékest

Szeptember 17., csütörtök

18 óra

In memoriam Gáspár László

Az emlékezők a Vörösmarty Társaság tagjai

Házigazda: László Zsolt és Saitos Lajos

 

Revák István rajza Gáspár Lászlóról

 

Gáspár László

 

Megint elmúlt

 

Szürke az ég,

elmúlt a nyár,

a felhők csor-

dában vonulnak,

még néha vissza-

-visszajár

közénk a

dinnyeillat.

 

Barna levél

csörög a fán,

szél babrálgat

az ággal,

a lombok közé

még beül  

s hintázgat

a madárdal.

 

 

Ahol hitelbesem kell

 

Szépséges verseket?

Olyan világba,

ahol az élet átmenet,

csak álca?

S szárnyas halál

száguldozik, kevés

eszünket elveszi

a rettegés?

Ahol nagyhangon

felbíztatnak: álmodj,

s mire felnőne,

kivégzik az álmot?!

Hol egyeseknek

van csak jó, ha jó van,

s a sors kezében

korbács, és karó van

(ha nem vagy pénzes

polgár kislakásért

nagy koplalással

nyögöd ki a házbért),

ahol a lélek még

hitelbe sem kell,

mit kezdenének ott

szépséges verssel?!

 

 

Tél elejei délelőtt

 

Sápadt, álmos napocska bujócskázik
a felhőkkel, lehelete hideg…
(Mi is cidrizünk, s persze ő is fázik.)
Madár nélküli, néma a liget.

 

A várost még nem szállták meg a varjak,
de népesek a denevértanyák;
a tetszhalott fák pőrén ácsorognak,
csak a boróka riszálja magát…

 

A panelerdő dermedten vacog,
toporognak a dugig telt kukák,
fagyoskodó és sóvár koldusok
mustrálják a lelakatolt dzsuvát…

 

Bobory Zoltán versét mondja 

 

P. Maklári Éva, Saitos Lajos és László Zsolt

 

A család

 

Bakonyi István riportfilmje a költőről

 

A hallgatóság

 

Balajthy Ferenc Gáspár László emlékére írt versét mondja

 

László Zsolt versét mondja

 

László Zsolt

A vándorút végén

(Gáspár László költő emlékére)

 

Úszik úszik habzó létben

Sétabotra tűzött révben

Matat egy izzó gondolat

Nem bánthat már senkit a szó

mert nem mondhatod ki soha…

Csahol egy kerti tavacska

mint megvetett rühös ebed –

Dollárgombóctól duzzadhat

már mindig soványka zsebed

ahol most vagy és ahová

egyszer majd utánad megyünk

hogy ott megint kasztrált hangú

kereszteslovagok legyünk –

Föltámad majd bajszos macskád

Parkodban tiszta lesz a tél

és az álom-villákat majd

hajléktalanjaid lakják…

Lesz nekünk majd ott egy ország

amit nem rondíthatunk el

Lesz nekünk majd ott egy szótár

és önmagát lapozza föl –

Te már fönt én meg még itt lent

Úszunk-úszunk habzó létben

Veled szunnyad szépen csöndben

letett kardom letett pajzsom

a könnytől ittas anyaföldben –

 

 

Saitos Lajos

TALMI

             In memoriam Gáspár László

 

 

Most már isteníthetjük GL-t

aki nincs – nincsen

megette a „fene” szebbik fele

hogy legyen belőle újjászülető

tűz bogár fecskefű krumplivirág

 

addig is pihenje ki magát

mert nem mások alusszák álmát

közel s távol ahová szétszórattatott

 

kutatva-keresve a mindenhatót

ki az embereket meg hagyja halni…

 

mert az élet a halál mellett

is csak miccenésnyi – talmi.