Pálfalvi András

 

Pálfalvi András az értelmés újrakezdés élményévél ajándékozzameg a versértő olvasót. A régi.és a (hosszú, több évtizedes hallgatás után született) új versek egyaránt erőteljes költői világlátásról, remek képalkotó technikáról tanúskodnak. Mondhatnám, hogy a költő az elégia mestere, de több annál. Meghaladja, s az o1­vasónak is segít meghaladni a már-már kötelező világ­fájdalmat. Hunyorgó csillagai versről versre tisztulnak, egyre élesebben világolnak...

Gyimesi László

 

 

Egyszer talán

 

Egyszer talán

Az ember már nem dörömböl

Alagutak hideg falán

Mindenki fürdik majd a tengerekben

A vizet kezükkel magasra fröcskölik

Gyerekek hada halakat idomít

Nem járnak többé szellemek az éjben

Holdfény húrja lesz a hárfánk

A csillagokat kézzel vesszük le

Kisgyerek játszik majd vele

És nem sír ha elgurul

A könyveket szoborba véssük

Szemünk egyszerre látja minden oldalát

A sima márvány geometriáját

Mindenki érti

Kitesszük majd a szabadba

S a szél még szebbé faragja

Az örök harmóniát

A vers szivárvány lesz az égen

Mindenki szépnek látja

A másikat

És önmagát

 

 

Feszület a falon

 

A falon görnyedt feszület

Ki tudja mi nyomja vállát

Talán a lelkiismeret

Annyi sok rossz, ócska évért

Mit eltékozolt száz nemzedék

A megváltás is mindhiába

Helyettünk roskad önmagába

 

 

Eurydiké

 

Ha Eurydiké megy le Orfeuszért

Az Alvilág mélyére

S ha visszafelé ők is összenéznek

Vajon lesz-e kegyelem

 

 

Kereszt a téren

 

Szedegetem a szélfújta zászlócskákat

Fapálcikákon esőmosta, fakult színes papír

A tegnapi ünnep foszló tanúi

Szerteszét hevernek, mint apró

Rikító ruhás ártatlan halottak

A dal, a fohász, a meghatott beszéd

Még itt rezeghet a házak között

Verődve falról falra

De hangjukra már süket a fülünk

A csapongó denevér se hallja

Szedegetem az ázott zászlócskákat

És észre sem veszem

Hogy térdet hajtok mindegyik előtt

Elmúlt az ünnep, a keresztavatás

Mindenki régen hazatért

Ki tudja, majd az évfordulón jön-e valaki

A kereszt magányát megosztani

Szedegetem a zászlócskákat

Kutyáktaposta ázott színes papír

Mit szél terített szét a zöldülő gyepen

Mint egyszer rég, egy más ünnep után

Csak gyűrött kellék, álarc farsang hajnalán

Eldobható hisz elmúlt a varázs

Hordd hát a szívedben, ne lobogtasd

Ott bent meleg van, a szél se fúj és nem esik eső

Nem kellék, hatalmas erő

 

 

Ujjaimon…

 

Ujjaimon átszitáló évek között

arcokat keresek

ovális, kerek, szögletes, érthető

arcokat

levegőt meggyúró kezeket, ujjakat

mocsoktalan álomvárak

gerinczsibbasztó lilaságában

házak, utcák csapdáiban vergődő

fénysugarak alatt

fehér, barna, rózsaszín bőr alatt

keresem magamat

 

Gáspár László

Szombathelyen született 1947-ben. Iskoláit szülővárosában és Győrben végezte. Építésztechnikus.

Első versei a Vas Népe című napilapban és az Életünk című folyóiratban jelentek meg. 1970 óta él Székesfehérváron, rendszeres szerzője a helyi lapoknak, folyóiratoknak.

 

Kötetei:

Pannon bazárban (2003)

Az éjszakai látogató (2005)

Szopjon szeget (2007)

Szemben az árral (2009)

 

Szakítás a poétikával(?)

J. A. után költőnek lenni
lehet – de már nem érdemes;
(s mélyebb bugyrai a világnak
az ősmagánynál nincsenek!
Nem lehet ember annál árvább
kit nem szeretnek, ha szeret!...)

 

Szerelem minden áron

Végre az kénei
             Bármi áron!
A szívdöglesztő szerelemi
Fehérnép sarkantyúit vágyom,
rúgkapálását testemen,
őrült vágtát, hörgő zihálást
–törjön csont, szakadjon köröm –
s lúdbőrt!
            (Egyszerre hidegrázást,
s csatakot stoppolt bőrömön!)

 

Emlékezés egy régi szerelemre

Az ájulásig téptük, martuk egymást,
kétségbeesett, vad szeretkezésben,
és mint aki már se nem hall, se nem lát
-mintha meghalni készülnénk egészen -,
nyargalásztunk a vágy, az álmok hátán,
Laci vitéz én, s te, a kis királylány. ..

Lopott órák, napok; fehér izzásig
hevítő, folyton fájó lázban égtem
-nem is érdekelt, mit mond majd a másik -,
a testi-lelki szükség kényszerében
csörtettem hozzád; árkon-bokron át a
megcsalt csalók muszáj gyalázatába. ..

László Zsolt költői estje a Királykút Emlékházban

László Zsolt 50 éves.
Költői estje volt a Királykút Emlékházban 2013.11.11-én.
1963-ban született Szombathelyen.
A Vár folyóirat szerkesztője.
Hat önálló kötete jelent meg, legutolsó a Vidéki pegazus. 2009-ben Vörösmarty díjat kapott.

Bővebben: László Zsolt költői estje a Királykút Emlékházban

Előszó

                             "E versekkel így kelek útra:

                              megyek a napok partjain;

                              mit hirdetek - még én se tudtam

                              törvényeim betartani.

 

                              Országot hirdetek, mert vágyom

                              az idők folyómentiben

                              tudni: - egy túlsóparti tájon

                              lesz egy világ, mely nem ilyen.

 

                              Megyek, port csókol még a talpam,

                              de csillagokkal néz szemem.

                              Tavalyi bor érte az ajkam,

                              jövőtől részeg énekem."

 

                                           (Váci Mihály: Verseim.)

 

 

Váci Mihály nyomán, verseinkkel útra kelünk. Néha szeretnénk országot hirdetni. Viták, meleg kézfogások, néha melankolikus hangulat, néha eufória, tisztelet, düh, bátorítás... Ezek vagyunk Mi, itt a költőzugban. Itt mindenkinek jut szék és asztal. Mindenki elmondhatja a magáét, akár túlkiabálva másokat is. De itt lehet szerényen, odafigyelve, szemlélődőn hallgatni is. Ha valami/valaki más az közöttünk nem feltűnő. Sőt szeretjük ha valami/valaki időnként más. Ezek vagyunk Mi, ez a költőzug. Itt élünk Székesfehérváron és környékén. Minden hónap utolsó pénteken találkozunk. Valljuk,hogy a költészet a legtisztább megemelt élő nyelv és a legmélyebb gondolatok szintézise. Valljuk,hogy az irodalmat szeretni, művelni nem talmi dolog. Összejöveteleink általában kötetlenek. Inkább a beszélgetés, a társasági élet jellemzi. Kíváncsiak vagyunk egymásra és mindenkit szeretettel várunk disputáinkhoz.. Feladatunk a posztolás és a hagyományok ápolása is. Mi itt és nem "egy túlsóparti tájon" éljük meg a mát. Összetartózó de nyitott közösség vagyunk. Várunk mindenkit nemre, felekezetre és korra való tekintet nélkül. A fenti idézet szerint néha port csókol a talpunk, de csillagokkal néz a szemünk és jövőtől részeg énekünk...

Annak reményében ténykedünk a Vár folyóirat holdudvarában, hogy oldottabb közegben adjunk helyet az élő irodalomnak, alkotói magatartásformáknak. Aki kíváncsi ránk, szereti az irodalmat és a teremtő akarat érdeklődéssel áldotta meg, az nyugodtan helyet foglalhat közöttünk mert szívesen látjuk összejöveteleinken.

 

László Zsolt

a Költőzug házigazdája

 

Vár Ucca Műhely est

A Vörösmarty Társaság 2013. márciusi rendezvényei között március 29-én pénteken 17 órai kezdéssel, az állandó „Költőzúg” program keretében vendégeink voltak a Vár Ucca Műhely irodalmi és mûvészeti lap szerkesztői, Fenyvesi Ottó és Kilián László. A velük való beszélgetést László Zsolt költő házigazdaként vezette, aki a legelején leszögezte, hogy abszolút szubjektív alapokon, nem megszervezett, hanem spontán beszélgetés fog lezajlani.

Bővebben: Vár Ucca Műhely est