(A)Költő-zug(zúg)

Március 26., csütörtök

17 óra

(A)Költő-zug(zúg)

Házigazda:László Zsolt költő

 

Bővebben: (A)Költő-zug(zúg)

Költőzug - 2015. február

Ádám Tamás az Ének a Don Hőseiért versíró pályázat egyik nyertesének Macskaszerdák című könyvét mutattuk be.

László Zsolt betegsége okán az eseményt Bobory Zoltán tartotta meg.

Bővebben: Költőzug - 2015. február

Költőzug - 2015. január

Bővebben: Költőzug - 2015. január

Balajthy Ferenc

Balajthy Ferenc szoborral

 

Baiajthy Ferenc „Aranyozott parancsikon" című verseskötetét tartom a kezemben, és a külső alkonyat egyszerre nagyon is belsővé válik. Ez a könyvecske igazi élmény, talán összegzés, önismereti kutatás... Minden esetre -Balajthy előző köteteihez képest -komorabb hangvételű, összefogottabb, erősen érett válogatás. A Balajthyra oly annyira jellemző „komoly-komolytalan" kettősség itt kevésbé érhető tetten. A kötetben azért akad vers a gyermeklelkületű felnőttek számára is. A költő rátalált a bársonyosan mély lírára, és az „igétlen­igékre", ahol a társadalmi valóság talajába vetett magok még termést, jövőt ígérnek.

Balajthy tisztázza magában a megérkezés tényét és a megérkezés helyét. Mint a mában élő ember, és mint nagypapa már nem vár csodákra, hiszen megélte, megkapta azokat. Talán eljött egyfajta számvetés ideje? Nem vállalhatjuk föl az egyértelmű választ, hiszen Balajthy eddig még mindig keresett és talált...

Az „Aranyozott parancsikon" című kötet egyben időutazás is: előre és a visszapillantások argumentumaival telített. Az ember, ha verset olvas, sok mindenre gondolhat. Balajthynál ez különösen „szférikus" és árnyalt, mert árnyaltsága időnként kemény kijózanodáshoz, ráébredéshez is elvezet. Ugyanakkor minden sora fölér egy kézfogással, öleléssel.

Balajthy Ferenc az a költő, akit mindenki szeret, kedvel. Szeretett városában, Székesfehérváron bárhol, bármikor megszólíthat bárkit. Számára ihletforrás minden emberi kontaktus. Ezt a direkt közvetlenséget már akár „balajthy­effektusnak" is nevezhetnénk. De itt van előttem egy szép alkonyat... Minden alkonyatnak van búcsú hangulata is. Ha Balajthy Ferenc búcsúzni akarna, hát tegye azt! De mindannyian kérjük, hogy búcsúzkodása tartson sokáig és „Aranyozott parancsikon" verseiben éljen és éltessen tovább mindnyájunkat!

László Zsolt szerkesztő

 

 

 

                                   CSILLAGKERÜLŐ

 

                                 Kozmikus hajtóerő a vér, ha

                                 Már csak a lelkünk egyesülhet!

                                 Züllött angyalok kara dalolgat,

                                 Valahol épp elszenderülnek.

 

                                 Kifeszül a vörös napvitorla,

                                 Antianyag visz majd előre!

                                 A lelkünk menekül valahova,

                                 Ne bízzuk csillagkerülőre!

 

                                 Felgombolyíthatatlan testfonál

                                 Tudatfelettinket is kikezdte.

                                 Sebzett Bak(elit)kecske sírdogál.

 

                                 Ő csak egy árva Csillagkép állat,

                                 A Nagy Éter mindent elboronál,

                                                      Elvarrja az elvarratlan szálat!



                                    A CSONT HANGJAI

 

                                 Ahogy koszmósodik a bevetetlen ágy

                                 Önmagadtól sanyarul el az édes.

                                 Leválik héjáról a magvasodott vágy,

                                 S buldoggá avatásod olyan szép lesz.

                                 A rejtélyek bennünk vannak és maradnak

                                 Is velünk, -- az ölelőcsatorna zárt!

                                 Kit szélnek eresztenek, kit marasztalnak,

                                 Amint a piros lámpa épp zöldre vált.

                                 Végtelennek tűnik ez a nagy rohanás,

                                 Nem jő megmentő, nem véd őrző angyal.

                                 Nem kell tanmese sem már s a jó tanács!

                                 Fütyül a szél cifraságodra és rangra.

                                 Tán messze még a vég, de nem marad más,

                                 Csak összeroppantott csontjaid hangja.

 

 

BALAJTHY FERENC EDDIG MEGJELENT KÖTETEI

77 VERS AZ ÁLLATOKRÓL /Gyermekversek/ Székesfehérvár, Comenius Tanulmányi Társaság, 1989

ÁLLATI DOLGOK /Gyermekversek/ Székesfehérvár, Mátrix Kft., 1993

ŰRDISZKÓ /Gyermekversek/ Székesfehérvár, Árgus Kiadó, 1995

ÁLMOK ÁRNYÉKÁBAN /Versek/ Székesfehérvár, Árgus Kiadó, 1996

SZÁZADVÉGISZEX(E)PILL(E) /Versek/ Budapest, Bíró Family Kft., 1998

ARANYKAPU /Gyermekversek/ Székesfehérvár, Árgus Kiadó, 1999

CSILLAGRABLÓ /1 1 1 szonett/ Székesfehérvár Kodolányi János Főiskola-Árgus Kiadó, 2000

ZSEBPISZOK /Gyermekversek/ Székesfehérvár, Árgus Kiadó-Vörösmarty Társaság, 2001

HOL NEM VOLT BÚJÓCSKA /Versek gyerekeknek/ Székesfehérvár, Árgus Kiadó-Vörösmarty Társaság, 2002

ÁRNYÉK ÉS GLÓRIA /Új versek/ Székesfehérvár, Vörösmarty Társaság, 2004

KUTYASÉTÁLTATÁS /Válogatott versek gyerekeknek/ Székesfehérvár, Vörösmarty Társaság, 2005

ÍRÁS A PANELFALON /Válogatott és új versek/ Zalaegerszeg, Pannon Tükör Könyvek, 2006

PAPÍRCSÁKÓ /Válogatott versek gyerekeknek/ Székesfehérvár, Vörösmarty Társaság, 2008

VERGŐDÉS ZÖLD ÁGRA /Új versek/ Székesfehérvár, Vörösmarty Társaság, 2010

SZAPPANBUBORÉK /Válogatott és új versek gyerekeknek és gyermek lelkületű felnőtteknek/ Székesfehérvár, Vörösmarty Társaság, 201 2

 

Paál Lajos

 

Van olyan vers, amelyben beszélni; van amelyben kiáltani; van

amelyben hallgatni; van amelyben látni; van amelyben gondolkodni kell.

Ez az utóbbi a legnehezebb, mert a verstől leginkább a puszta fogalom idegen,

melyből a gondolat szóban és szóval testesülve áll és él.

 

 

MONDRIANI TÁJ

 

Kerítésekkel-lécekkel

keretekbe rendezett

zöldes sárgás kékes messzeség

 

Talányos de szép

bizony szép

keretekbe tágult

szin-tiszta messzeség

 

Vajon milyen lehet

túlról

a messzeség felől

ez az égalatti táj

visszfényben valósult rend

fehér kerti szék?

 

És milyen lehetek én itt

és alkonyi maradékom

túlról

zöldes sárgás kékes

kerítésekkel-lécekkel

keretekbe rendezett

tiszta mezők felől?

 

 

NÉHAI MALEVICSRE GONDOLOK – NÉHA

 

I. Fehér alapon fehér négyzet?

 

Lét fehér mezejében

fehér Létezés?

Néma mezők felett

néma harang szól?

 

az én

néma mezőm felett is

néma harang csendül

vagy csendít is már?

 

Fehér mindenség semmijében

fehérlene az én semmim is?

 

És most itt

a csend előtt

 a csend alatt

 a csend után

üzenne így nekem

Valami vagy

Valaki…?

 

*

 

Bárha megszólalnának

messzi és közeli harangok

néma fehér mezők felett

néha egyenként

néha mindannyian!

 

 

 

 

II. Ez a jövő – már majdnem múlt?

 

Tárgyaik és dolgaik

árnyékukhoz igazodnak

és előtűnnek árnyaik.

 

kisimult és határtalanná lett

a világ a magány a sivatag

önmagán túlra keskenyedett a

gondolat

 

Isten nélkülivé lett az ember?

Ember nélkülivé lett az Isten?

Mindenek kitöltötték volna idejüket

és betöltötték volna tereiket?

 

Az Idő teljessége múltán

lehet-e

klasszikus Semmi

– fehéren fehér

mint téli temető –

ez a világa-végiHarmónia?

 

Vagy csak az ember

Romantikus Semmije lehet

eme vagy ama

Világa-végi

Harmónia?

 

ANYÁM MOSOLYA

 

I.

Ismerem ezt a mosolyt

nevetése hajszálerei fölött –

 

koraősz

későnyár felületén

 

ismerem örökre

nevetésén zöldelő

őszelő mosolyát

 

Elmúlt szavainkon

régimódi fény dereng

ma már

 

II.

Ismerem ezt a mosolyt

nevetése előtt és után

késő nyárdélután

 

úgy él most és

mindörökké mint

fehér halott a

rengeteg elmúlásban

 

ismerem ezt a régi

őszelő mosolyt

 

ezt a hosszú széles

hangtalan

üveg alá szorult

nevetést

 

 

 

VÉGÜL

 

 

összegyűjtheti-e az ember

a szétszóródott mozdulatokat –

a szépeket a megszokottakat

a hasznosakat a haszontalanokat

emlékezvén apjára és anyjára

és magára?

 

hogy Calder mozgó szobrai módján

füves lankás dombokon

vagy az égre akasztva

kitegye őket az időnek

szellőnek szélnek

nap melegének?

 

és hogy árnyékaik e messzeségre

áthúzódjanak

és kettőzötten az időtlenség széltén hosszán

most már végleg

egymáshoz igazodjanak?