Gál Csaba Sándor

Saitos Lajos

EGY ÍGÉRETES PÁLYAKEZDÉS

Gál Csaba Sándor verseiről

 


Mintha egy „ismeretlen” skandináv költő verseit olvasnám, ez volt az érzésem a Székesfehérvárott élő és alkotó Gál Csaba Sándor Magasabb szempont c. újabb verseskötetének kézbevétele után, amely meglepetésként hatott mind a szakma, mind pedig a szélesebb olvasóközönség számára, amikor az idei könyvhéten a Cédrus Művészeti Alapítvány s a Napkút Kiadó közös produktumaként megjelent. Talán a könyvünnepi kiadványok egyikén – mert évről-évre több (más és más) ilyen ajánló is születik – sem szerepelt „hivatalos” kötetként. Pedig tudjuk, minden ilyen megjelenés ünnepszámba megy költőnek, olvasónak egyaránt. S mondom: hatott, minthogy költőnk első, debütáló könyve, az Előhívás (Vörösmarty Társaság, 2009) nem kapott kellő kritikai fogadtatást, figyelmet.

 

Ám egyelőre maradjunk ez utóbbi gyűjteménynél. Hiszen az első könyvek általában az első versgyűjtemények is egyben. S ez csöppet sem baj, és nem feltétlen kisebbíti a szerző – esetünkben Gál Csaba Sándor – megmutatkozási szándékát. No és a név, a névválasztás is megkíván némi-nemű magyarázatot. Szerzőnk Gál Csaba név alatt kezdett publikálni – egyetemi évei után – elsősorban az Árgusban, majd folyóiratunkban, a Várban, de a Vörösmarty Társaság és a Kodolányi János főiskola közös periodikájában, a Bástyában is fölbukkant neve. Noha az első kötet ajánlójában a szerkesztő, László Zsolt (következetesen) Gál Csaba verseiről ír/beszél – elismerőleg: „Valami hiányzik a létezésből, leginkább talán a létezés kellékeit képező apró napi csodák, Gál Csaba mindezek okán figyel és lát, keres és talál is. Felépíti azt az emberhez méltó élhető teret, melyben talán még a boldogság is fellelhető, amelyre viszont már nem minden esetben van (vagyunk) felkészülve: ’az ajándékok zuhognak egyre gyakoribb esőkkel / az ajándékok zuhognak várnak / nem vagy még kész’ (1987). Ez az egészségesen remegő velő Gál Csaba költészetében. A ’rácsodálkozni-tudás’ és az apró örömökből történő építkezés vagy azok felfedezése: ’ezen a tisztáson / nem kell baltát kézbe venni / hanem csak hallgatni a lombok zúgását itt / az elalvásig / és a nyár a világosság vesz majd körül / akkor is amikor felébredsz’ (Nyár és világosság).”


S most már valóban a névválasztásról, amit költőnktől tudhatunk meg: édesapja is költő, aki Sándornak kereszteltetett, de hogy a felvidéki Gál Sándortól megkülönböztessék, íróként a Farkas (Gál Farkas) néven publikált. Talán mindkettejüktől való különbözés (és nem elkülönülés) okán szerzőnk kezdetben a Csaba (Gál Csaba) nevet használta, s később mintegy jóvátétel fejében illesztette be másik/második keresztnevét is, a Sándort cikkei-versei alá- és föléírásban: így lett Gál Csaba Sándor.
A név immár jól cseng az alkotói közösségekben, műhelyekben. Legutóbb az Új Forrásban találkozhattunk költőnk ilyetén teljes nevével.


A Magasabb szempont c. kötet története pedig úgy alakult, hogy miközben vártuk az amúgy termékeny író, költő második verseskötetét, egy kötetnyi, s ha jól tudom, eddig publikálatlan verstermése a Cédrus pályázatának elbírálására várt, s a kellő fogadtatásnak köszönhetően megjelenhetett ez a kötet is. Még pedig „művészi” kivitelben. Jó kézbe venni, s jó olvasni, mert a szerkesztés is tagolt: az egyes ciklusokon belül – s ettől csak a második a kivétel – külön szószedetek alatt következnek a témához sorolandó versek. A könyv egészéhez pedig a Bibliából választott mottót Gál Csaba Sándor: „az egeknek erősségei megrendülnek”. Az első, az Emlékek a víz alól ciklusból való a „távolság” szószedet alatt egy rövid, ha tetszik „himnuszos” verse, amit most teljes terjedelmében ide másolok: „Néhányan azt mondják: / ha eljön a vasárnap, / egy gyorsvonaton / körbejárjuk a világot. / Néhányan azt mondják: / még egy kevés idő / és emberek közelednek, / fákról hulló árnyak / törnek össze lábaik előtt / aranyba mártott délutánokon, / a kövezeten.” (Néhányan) S még egy, a természetet dicsérő darabja a „csend”-ről: „minden éjjel / tavak mélyén / rombol a derengés / le a holddal / helyett a csönd / elűzése helyett” (Minden éjjel) és miért is ne idéznénk a skandináv költőkre emlékeztető kétsorosát: „bezárva ebbe a végtelen nyárba / nappal csak vihar éjjel csak béke” („téridő” – Végtelen nyár)


A szabadversek művésze – s már az előző kötet verseinek túlnyomó többsége is így íródott – ritkán nyúl a kötött formákhoz, ám ha igen, remekel. Mielőtt folytatnánk a Magasabb szempont olvasását, ennek bizonyításául nézzük meg egy négysorosát az Előhívás kötetéből: „narancssárga és rózsaszín hidegség / foglalja el lassan a nyári ég helyét / megszilárdul benne mint kihűlő láva / a túlélő fák zöldeskék lángolása” (Zöldeskék lángolás) Azt hiszem, itt kell említést tennünk a kötetek illusztrációs anyagának és a borítók alkotójáról, aki amellett, hogy harmóniát talált a versek képi megközelítéséhez, nem mellesleg költőnk hitvese: Pék Eszter Anna képzőművész.


Gál Csaba Sándor nem vetette el a szabadversben alkotás örömét, a második könyv, Szíved mélye felé ciklus darabjait többnyire kötött formában írta, s talán nem véletlen, hogy szerelmes versekről szólhatunk; kedveli a szonettet, de a négy- és többsoros strófákat is: „Jelenléted nélkül üres a ház. / Bolyongok hideg termeiben. / Téged kereslek, de csak magammal / találkozom…” (Metamorfózis), s a mottó a Jelenések könyvéből: „Nézd, itt állok az ajtód előtt és kopogtatok.”


(Amellett, hogy elidőznénk költőnk második könyve harmadik ciklusánál, érdemes megjegyeznünk, hogy újabban – mint minden valamire való író – prózát is ír: remek elbeszélés olvasható tollából a Várban, s ugyancsak folyóiratunk legutóbbi számában pedig egy művészeti esszét közöl.)


Sajátságos költőnk természetszeretetének megfogalmazása is: lángoló szárnyú madarak világítanak / vacsorázni jönne a sötétedés / egy égi asztalról / öklömnyi morzsák / hullanak a föld / beleremeg” („magasabb szempont” Vacsoraidő) Vagy éppen ezeket a sorokat olvashatjuk kötete – bár nem szeretem a szót – zárlatában: „inog az ég elválik kék füstje / fekete földi tűzhelyéttől / lebeg a homogén űr mennyezete alatt / visszaszámlálás kezdődik el…” („magasabb szempont” Inog az ég)


A „visszaszámlálás” most már Gál Csaba Sándor esetében is elkezdődött. Ajánlom hát verseit nem csak a civil olvasóknak, de a mindenkori „kánoncsinálók” figyelmébe is. Már csak azért is, mert nemritkán egy-egy vidéki (s ezt a szót nem lekicsinylőleg használom) írói/költői műhelyben is születhetnek remekművek – műremekek.

 

Attachments:
FileFile size
Download this file (Az_alászállás_évei.optim.pdf)Az_alaszallas_evei 1140 kB