László Zsolt költői estje a Királykút Emlékházban

László Zsolt 50 éves.
Költői estje volt a Királykút Emlékházban 2013.11.11-én.
1963-ban született Szombathelyen.
A Vár folyóirat szerkesztője.
Hat önálló kötete jelent meg, legutolsó a Vidéki pegazus. 2009-ben Vörösmarty díjat kapott.

 

Most

 

Hallgattam

sokáig bújtattam magamat

Szavatosságom nincsen

Rohadt a hagymám

olcsó és  síkosan vizenyős a virslim

kenyerem szivacsos penészben várja hogy megszegjék

Minden rohad körülöttem –

A világ világarcát beverték

Sztrájkolnak a vasutasok

a postás nem kézbesít

a pék nem használ lisztet

a hentes szutykos nyesedéket darál

a kutató keresgél de nem talál

Rómeó pedofil

Csongor homoszexuális

Hallgattam

Sokáig bújtattam magamat

a felhők alá gyömöszölt limitben…

Ha gyertyafénnyel nem lehet betölteni egy estét

akkor a félelmek sötétjét sem lehet átvilágítani –

Már a királyi bohóc is álomtalanul alszik

Csak a lába bűzlik mert lefekvés előtt

sokadjára felejtette el megmosni…

Most

Ha fölém hajolsz

visszabomlik a rend az ősi alapokig

és a nagyvárosban is hallom a harangokat

és a nagyvárosban is felém lüktetnek a mezők

Most

hogy menve-jött a tavasz

és gerinced ívén feszül az alkonyat

és hallgatásom után szavam a szó

amit dadogva ejtek ki megint…

Most

Alkuszok szitáin eregetem a nyomor lisztjét –

A mérhetetlen zseb-lelkűség

tesz olcsó kiabálóssá megint

A bemérhető kicsiségek tesznek

önhitt óriás-muslicává megint…

Most

Válladon a teljes hold fény-foltjait legelteti

ahogy mellettem alszol

minden szusszanásod az enyém –

Most gödrökbe hánynám

saját csontjaimat

romlott agyamat

végtelen beleimet

átkos testem minden hibás darabját –

Most

A körtefák fehér virágait röpteti a keserű szél

Most

hogy úgy van

ahogy nincsen sehogy

és nem nagyot

nem kicsit

butít az „önmagában-lévő”

Nem hallgatom tovább a

saját seggüket nyaló idiótákat

Most hogy úgy van

ahogy sosem szerettem volna

ahogy lehetett volna…

Barackízű a szád

Alkatrészed vagyok

Mint a térképről lesöpört ország

vagyok és nem vagyok

Bennem laknak a halók

Elkerülnek a halhatatlanok –

Olyan buta lettem hogy nem gondolok már magamra sem

Barackízű a szád

A tested mint egyenes nyírfa…

Most

Azt kellene tudnom amit más sem tud

Önmagunk gyümölcseként aszalódunk

vagy önmagunk gyümölcseként fogyasztjuk el egymást –

 

Éh-béren munkálkodó  gyarmat

Alulról bemázolt meseország –

Kupolás semmittevés

Szex nemi-szervek nélkül

Hirdetések adatok nélkül

Árak áruk nélkül

Áruk árak nélkül

Bőrünk bőrszín nélkül

Szagunk szaglás nélkül

Szociális otthonaink pénzesen

Szociális otthonaink pénz nélkül

És a semmittevő madonnák festett karmaikkal

buta kopasz primitív trógerjaikkal

És pótlás nélkül a veszteség

mint ganéba kevert hulladék…

Most

Barackízű a szád

Mégis elmúlik minden este

Mégis van bizonytalanság abban

ahogy rám ébredsz majd reggel …

Most újabb múltat

Egy külön mennyet

és egy külön hátországot

kell teremtenem magunknak

Ezért születtem meg

élő halottnak –