Szűcsné Novák Mária tűzzománcai

A tűzzománc lényegében és tömören összefoglalva fémek bevonása üveggel.

Maga a zománc az üvegfélék nagy csoportjába tartozik, így fő alapanyaga a szilícium-dioxid. Módosító komponensek, színező oxidok, alumínium-oxidok, fluorvegyületek stb. hozzáadásával olvasztják össze.

Az iszapzománcok tartalmaznak többek között még állítóanyagokat, agyagot és vizet is.

Többféle fém zománcozható, talán a leggyakrabban használt fém e technikában a vörösréz, amely könnyen domborítható és fizikai, kémiai tulajdonságai következtében a zománc különösen jól tapad hozzá.

Zománcozás során a fém és az üveg, két teljesen különböző nyersanyag kerül egymással kapcsolatba.

Az égetés tűzzománc kemencében történik, úgy hogy a tárgyat forró (kb. 750-1500 fokos) kemencébe kell helyezni és néhány perces égetés után a forró kemencéből kivenni.

Különböző technikák alakultak ki.

Pl. a rekeszzománcozás során az ötvös finom fémszalagokból mintákat ragaszt vagy forraszt a fémalapra, majd a kontúrminta rekeszeit zománccal tölti ki.

Sodronyzománc esetében a minták határoló vonalai vékony sodrott huzalból készülnek, s a rekeszeket nem töltik ki színültig zománccal, hogy a kiemelkedő sodronykeret fémes csillogása emelje az alkotás szépségét.

Az áttört zománc jellegzetessége, hogy nincs hordozó felület; a fémfólia, amely megtartja égetésig a berakott zománckristályokat ideiglenes, égetés után eltávolítják. Így a zománccal töltött rekeszek színes ablaküveg módjára áteresztik a fényt.

Zománcfestés során pedig a zománcot (por vagy iszap formájában) közvetlenül viszik fel az alapzománc rétegre anélkül, hogy bordák segítségével határolásokat végeznének.

 

A tűzzománc több ezer éves technika, már az ókori Egyiptomiak is ismerték és készítettek különböző tárgyakat zománcozással.

A VIII.-X. században alakült ki a süllyesztett rekeszzománc technika, gyönyörű szép példái láthatóak a magyar Szent Koronán és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Monomakhosz koronán.

A magyar Szent Koronán 27 zománcozott objektum található, melyek között áttört zománc is látható.

Csodálatos és különleges Magyarországon a XV. században kialakult sodronyzománcos technika, amellyel sehol másutt más nemzet művészetében nem találkozunk. Az egész világon magyar zománcnak vagy erdélyi zománcnak nevezik.

E sodronyzománcos emlékek legbecsesebb sorozatát a kelyhek képezik. Legkiemelkedőbb a Suki-kehely, amely az Esztergomi Főszékesegyház Kincstárában található.

 

A Nők a Bibliában című kiállításomon szereplő valamennyi alkotás alapozott, színzománcozott acéllemezre készült, iszap-, porzománcokkal és fémes zománcokkal festett technikával, az égetés 820 fok körül történt.

A Bibliában szereplő nőalakok közül választottam ki 60-at, ennél jóval több szerepel a Bibliában.

Mindegyik alá egy-egy bibliai idézet került.

Úgy festettem meg ezeket a nőalakokat, ahogy a szívemben megrajzolódtak, talán ahogy a zene is születhetik.

A képek elkészítésekor gondolatokat, az érzéseket (pl. félelmet, örömet, bánatot), a hangulatot (fájdalmat, lelki mélységeket, nehézségeket vagy éppen boldogságot) színekkel, formákkal, testtartással igyekeztem kifejezni.

Virágokkal több esetben a gyermekáldásra utaltam.

Ahol tudtam, belerajzoltam a képbe a nőalakok jelentésének nevét is. Ha konkrétan nem tudtam ábrázolni, akkor megpróbáltam kifejezni a képen formákkal, színekkel esetleg mozdulatokkal.

Hálás vagyok, hogy megadatott minden feltétel és körülmény ahhoz, hogy létrejöjjön ez a sorozat és kiállítás, reménységem szerint mások lelki gazdagodására és épülésére is.

Szűcsné Novák Mária

 

Ráháb és Jerico

 

 

Szent István Korona Galéria – tűzzománc kiállítás 2013