Bodor Aladár emlékkiállítás

1913-ban, az egykori Temes megyei Fehértemplomon született. Édesapja, akit szintén Bodor Aladárnak neveztek, a század első felének egyik ismert költője és publicistája volt, barátja és lelkes híve Ady Endrének.

     A fiatal Bodor 1933 és 1938 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Karlovszky Bertalan és Szőnyi István voltak mesterei. A végzés után rövid ideig ugyanott tanárse¬gédként működött, majd rajztanárként helyezkedett el. A háborús években, 1939-ben és 1944-ben résztvevője volt két alkalommal a budapesti Nemzeti Kiállításnak. 1945 után Székesfehérvárra visszahúzódva nem kereste többé az országos figyelmet és a hangos fórumokat.
    1956 után helytállásáért meghurcolták, meg kellett válnia az iskolától, és többé rajztanár sem lehetett. Töprengő, örökké gyötrődő lélek volt, akinek magányát csak élete utolsó harmadában oldotta a család - feleségének és fiának - meleg szeretete. A háború utáni évtizedekben Bodor Aladár állandó szereplője lett a székesfehérvári kiállításoknak.