Pék Eszter Anna képzőművész kiállítása az Öreghegyi Művelődési Házban

Pék Eszter Anna analógiái

(Kiállítás az Öreghegyi Közösségi Házban, 2014. szeptember 19-től)

   Az analóg szó azt jelenti: hasonló, valamivel bizonyos szempontból egyező, annak megfelelő. Az analógia már képzett szó. Jelen esetben a képzőművészettel válik kapcsolatossá. S bár tetszetős lenne a szójáték: Pék Eszter másik keresztnevének, az Annának az emlegetése, de ha ezt tenném, mesterkéltté válnék. Meg hát ott hosszú is az n.

   És hát ez egy olyan kiállítás, amely több mint játék. Az is persze, de egyes elemeiben véresen komoly. De én is játszom sok gondolattal, miközben pl. nézem a meghívóra került (tehát valószínűleg fontos) művet. Hűség a címe. Különös, rejtelmes grafika. S föltehető a kérdés: mi itt az analógia? Lehet, hogy például az irodalommal való kapcsolat? Hiszen ezen a kiállításon oly sok az érintkezési pont az írott szóval. Miként Pék Eszter Anna személyes életében is, hiszen társa, Gál Csaba Sándor, a költő, akinek apja Gál Farkas, ugyancsak költő, s a feleség, a meny gyakran illusztrálja a hozzá közel álló poéták verseit, könyveit. S a Hűség ugyancsak sok mindent illusztrál. Nézem különös vonalait, a gyökereit, az ágait. A gyökereken, a felszín fölötti ágakon is madarak ülnek. Más ez, mint amikor a semmi ágán ül szívem, s kis teste hangtalan vacog. Meg hát itt nem is az a cím, hogy reménytelenül. Hanem az, hogy hűség. Gyökerek vannak itt, meg madarak. Legfölül ketten ülnek. Mint másik művein pl. a mákgubó-párosok. Egy női és egy férfi gubó. Itt meg a földréteg olyan, mintha ujjlenyomat lenne. Analógia ez is? Azt hiszem, az.

   Aztán eszembe jut a költőtárs néhány sora a Tornyok születése előtt c. versből: „amikor hiányzol csak rád nyitok a kertben / meg tudlak még lepni ártatlanul érek hozzád // ebben a tornyok születése előtti szerelemben”. S a feleség némely művén erős kötelékek, páros figurák, csomók. Amik összekötnek bennünket. Aztán már a szabadság is viszonylagos. Ennek összetettségére is figyelmeztet egy verssor Gál úrtól: „amikor szabadnak érzed magad fogoly lehetsz…” – olvassuk Magasabb szempontból. Igen, bár azt hiszem, a képiség itt látható szép eredményei inkább a szabadságról szólnak. A József Attila-i értelemben, vagyis a rendet szülő szabadságról.

  Hiszen oly letisztultak, oly szépek és igazak ezek a művek. A lágy akvarellek épp úgy, mint a markánsabb vonalú grafikák. A nagyméretű színesek épp úgy, mint a miniatűrebbek. És szólnak emberi küzdelemről és fájdalomról, mint a Mégis-féle hármasság. Egyik kedvenc képem a Damaszkuszi kapu. Egyrészt a jól ismert úttal is összefüggésben, de a maga zöldjének reményt keltő okán is. Összerendezett, érett kompozíció. És persze, hogy gondolok a damaszkuszi úton levőkre is. Jó értelemben. Az üldözőkből üldözötteké válás kálváriájával kapcsolatban.

  Pék Eszter Anna művésztanár a szó rejtett és valóságos értelmében is. Hiszen a Gorsium Művészeti Iskolában tanít, s közben, ha ideje engedi, alkot. Persze a tanítás is alkotás, ha jól csinálja az ember. Ő azt vallja, hogy ez a munka inspirálja. Tehát nem gátolja. S ez nagyon jó, hiszen itt is van valamiféle analógia. Anna analógiája… A művésztanáré, akinek ez a tárlata egyfajta részösszegzés is, az eddig megtett útról, az elmúlt két évtizedről. Változatos tematika, változatos technika. Vegyes technika épp úgy, mint tollrajz, akvarell, hidegtű-nyomat, színes tusrajz, fekete-fehér grafika. A jobb oldali teremben többnyire a versek ihlette művek, a baloldali helyiségben a nagyobb méretű, vegyes eljárással készült képek.

   Míves, élvezetes és gazdag világ. Jó, hogy végre megvalósult itt, Öreghegyen ez a kiállítás.

Bakonyi István

 

 

 

 

 

Az alászállás évei

 

Mégis I.

 

Mégis II.

 

Utcarészlet, Sv. Nikole

 

Sziesztaidő Grohotén

 

Szövetség

 

Mák I.

 

Mák III.